Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni vele - soha többé nem beszélgetünk ilyen őszintén, mint most, amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal.

Én vagyok az, aki hangokat hall a fejében, és te aggódsz azon, hogy őrült vagy? [Edward]

Csak azért, mert... mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk... ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek... egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem mag

Szemmel látható változásokra számítottam, de itt vagy, elpirulva, mint mindig. (Emmett)